Pótharaszti–sétaerdő

Tisztelt erdőjáró!

 

Fedezze fel családjával Pótharaszt-puszta történetét, ismerkedjen meg az erdészek munkájával!

A több mint 100 éves Erdőőri lakkal, mint bemutatóházzal, a mellette kialakított esőbeállóval és annak tűzrakó helyével, a pihenőpadokkal és erdei játszótérrel, valamint a három kapcsolódó, ismeretterjesztő táblákkal ellátott sétakörrel szeretnénk az idelátogatóknak igazi erdei élményeket nyújtani. A Sétaerdő - amely szabadon látogatható -, bemutatja a helyi élővilágot, az itt megfordult híres embereket és irodalmi alkotásaikat, az ország első természetvédelmi emlékeit és a manapság romantikus homályban élő, de egykor rémisztő betyárok életét.

A Sétaerdő további célja, hogy a létrehozott kirándulási útvonalakkal megóvjuk a fokozottan védett természeti területeket és több biztonságos tüzrakóhely kialakításával csökkentsük a kockázatát az emberi gondatlanság okozta erdőtüzeknek, megvédve ezzel Csévharaszt jelképét, az egyedülálló Ősborókást. Az Erdőőri laktól a kék háromszög jelzésen el lehet jutni a pótharaszti Pusztatemplomig, a Pest megyei piros turistajelzést követve pedig a híres ócsai premontrei kolostorhoz juthatunk. A közel 10 000 hektáros erdőtömb legszebb részein keresztül pedig az inárcsi vasútállomásig vezető turistaút kerül kialakításra.

Üdvözlettel:

NEFAG Zrt. Monori Erdészete

2014

Pótharaszti-sétaerdő alapítása

Budapesttől 30 km távolságra az Alföld homokbuckás erdeiben eddig semmilyen kiépített környezet nem várta a természetbe látogatókat. A Csévharaszti Borókás és Pótharaszt puszta erdeinek története fokozódó érdeklődéssel bíró helyek lettek. Az erdőterületet egyre többen látogatják, és mindenképpen szükségessé vált a látogatók irányított fogadása azért, hogy csökkenthető legyen az erdei környezet terhelése. Az erdő szélén egy régi erdészház és az itt kialakított 3 db tűzrakó hely elsők az Erdészet területén. A tűz elleni védelem fontos része, hogy szabályozott keretek között lehessen biztonságosan tüzet gyújtani az erdőben, nem pedig véletlenszerűen, akár fokozottan védett területeken.

A megvalósítás további célkitűzése, hogy a kirándulók ne terheljék és jelenlétükkel ne zavarják a fokozottan védett Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Területet és a Csévharaszti Homokvidék NATURA 2000 terület aktív kezelési zónáját, hanem attól távolabb fedezzék fel az erdőt. A cél Budapest és az agglomeráció lakosságának rekreációs igényeinek kiszolgálása. Ismeretnyújtás a természet és helytörténet iránt érdeklődőknek, az erdő-ember kapcsolatának tudatos formálása és az erdészeti szakma, valamint a természetvédelem bemutatása. A fejlesztéssel a látogatóknak hagyományos közjóléti létesítményi funkciókat és szolgáltatásokat kívánunk nyújtani, de az egyes tartalmi elemek megvalósítását úgy tervezzük, hogy azok egyedisége, tájat bemutató üzenete különlegesség legyen a maga nemében. A sétaerdő megnevezéssel az erdőgazdálkodó hangsúlyozni kívánja, hogy az erdő állapotának legkisebb zavarása mellett minden erdőlátogatónak élményt akar nyújtani, és nem kívánja sem a szórakozás sem a tanulás meghatározó funkcióját előtérbe hozni. Elsősorban olyan látogatókat vár az erdőgazdálkodó, akik Önmagáért az Erdőért keresik fel ezt a helyet.

Bemutatásra kerülő témák: Természetvédelem értékei, Magyarország első természetvédelmi területei, Helytörténeti érdekességek, Híres emberek, akik megfordultak a pusztában és Balla Károly élete, Erdőgazdálkodás az 1780-as évektől, Betyárok történetei Pótharaszton, itt dolgozó erdészek bemutatása.

Egyéb környékbeli látnivalók: Nyáry Pál sírja és pihenőpark Nyáregyháza, Csévharaszti Borókás TT, Helyi védettségű területek (Gyertyános és Tölgyes), Ócsa tájház, Ócsa premontrei kolostor, Ócsai pincefalu, Pusztatemplom, Forrás rét, Monori borút 1000 pincéjével.

A Pótharaszti - sétaerdő létesítményei

Erdőőri lak: A jelenlegi ház az 1880-as években épült, már 1885-ben erdőőri lakként jelölték a területet a korabeli térképeken. A ház utolsó bérlője Ruzsinszky János és családja volt. A 60 m2-es házban az erdészek mindennapi munkáit, a térség növényvilágát bemutató 2 kiállító termes helység került kialakításra, amely bejelentkezés alapján látogatható. Pajta: Esőbeállóként és biztonságos tűzrakó helyként is szolgál, egyben a természetszerető és helytörténet értékeit őrző társaságoknak közösségi összejöveteli helye.

Játszótér: Akácfából és természetbe illő kialakítással többfunkciós elemekkel a közterületi játszóterekre vonatkozó legszigorúbb szabályok szerint épült.

Gémeskút kapu az erdő melletti műúton, az erdőtömb bejáratát jelképezi.

Sétakörök kialakítása: Három hosszúságban 0,6 km; 2,2 km; 2,6 km hosszban jelölt sétautak kerültek kialakításra. A 2,2 km-es Buckás-sétakör mentén ismertető táblák és pihenők is találhatóak. e@sétakör: A NEFAG Zrt. honlapján mindenki szabadon letöltheti a táblák írásos anyagát, olvashatja akár okos telefonján is, illetve a táblákon feltett kérdésekre kaphat választ a QR kód leolvasásával. Mindezek mellett geochaching geoláda rejtések is találhatóak a térségben. A NEFAG Zrt honlapján (http://www.nefag.hu/setaerdo) mindenki tájékozódhat a helyi aktuális időjárásról a Balla-majorban elhelyezett online időjárás automata adatai alapján, a mért adatokról pedig az Erdőőri lakban publikált adatsorok láthatóak.

Kapcsolat turistautakkal: A Pest megyei piros 500 m-re vezet a Pótharaszti sétaerdőtől. A helyi kék háromszög jelű turistaút az Erdőőri lak mellett fut és a Pusztatemplomig vezet. A Csévharasztot Inárccsal összekötő turistajelzés pedig az erdőtömb legszebb részeit érinti.

Balla Károly sírja: A piros jelzésű Buckás-sétakör mellett található. Temetési rendelkezésének megfelelően 1873-ban temették ide a neves polihisztort, a puszta első erdősítőjét, sírja jelenleg is áll, sírjának gondozása a terület mindenkori kezelőjének feladata. Születésének 220. évfordulóján 2012-ben a tudós temetési rendelete szerint az Erdészet 4 db vadkörtefát ültetett síremléke köré.

Információk

 

Az erdei tűzgyújtás szabályai kijelölt tűzrakó helyen

·                    A tűzgyújtás előtt a használati tájékoztató elolvasása kötelező!

·                    Tűzgyújtást csak 18. életévét betöltött személy végezhet!

·                    A tűzgyújtás előtt meg kell győződni arról, hogy az oltásra alkalmas anyagok és eszközök a rendelkezésre állnak.

·                    Szeles időjárási viszonyok között tüzet rakni TILOS!

·                    Tűzgyújtási tilalom elrendelését követően bármilyen időjárási viszonyok között tüzet rakni szigorúan TILOS!

·                    Az erdőterületen tűzgyújtás csak a kiépített helyeken szabad, máshol szigorúan TILOS!

·                    A tűzrakási hely elhagyásakor ellenőrizni kell az eloltott tüzet!

A játszótér használata

A játszótéren és környezetében dohányozni és alkoholt fogyasztani Tilos! A játszótér területére kutyát bevinni Tilos! A játszótéren 3 évnél fiatalabb gyerekek kizárólag szülői felügyelettel tartózkodhatnak! A játszótéri eszközök csak rendeltetésszerűen, saját felelősségre használhatók!

 

A játszótér üzemeltetője: NEFAG Zrt. Monori Erdészet 2200 Monor, Petőfi u. 17. monor@nefag.hu; Tel.: 29/610-310 Rongálás, műszaki hiba vagy baleset esetén kérjük az Erdészetet értesíteni. Segélyhívó: 112, Mentők: 104; Tűzoltóság: 105;

Óvjuk értékeinket!

Köszönjük!

Hogyan viselkedjünk az erdőben?

A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járjunk. Ne hagyjunk mást magunk után, csak a lábunk nyomát és ne vigyünk el mást, csak a szép emléket!

Az erdőt járva válasszuk mindig a kijelölt utat, mert így biztosan célba érünk! Tüzet csak a kijelölt tűzgyújtóhelyen rakjunk! Vigyázzunk a tűzgyújtással, mert a tűz nemcsak az állatokat és a növényeket pusztíthatja el, hanem másokat is veszélybe sodorhat!

Az eldobált szemét nemcsak csúnya, hanem veszélyt is jelenthet az állatokra, ezért vigyázzunk a természet tisztaságára! Úgy bánjunk az erdő lényeivel, ahogyan szeretnénk, hogy velünk is bánjanak! Hagyjuk magunk után rendben a játszó-, pihenő- és táborhelyet, hogy mások is örömüket lelhessék benne! Ismerjük meg, tiszteljük és óvjuk a természetet! Osszuk meg a természetben szerzett tapasztalatainkat és élményeinket másokkal is! Viselkedjünk csendesen, fegyelmezetten, vendégként!

Kullancsveszély miatt vizsgáljuk át magunkat!

Pótharaszti - erdő

A pótharaszti erdőtömb az Alföld egyik legnagyobb egybefüggő erdőtömbje közel 10000 hektáron, amiből a Monori Erdészet 6000 hektárt kezel tömbösen. „Ez a hatalmas puszta csupán 22 kilométerre van a Budapesti Kálvin tértől tehát valósággal a főváros torkában és tőle mégis megközelíthetetlen távolságban, mert az odavezető homokos út teljességgel járhatatlan. Pedig Budapest egyik kedvenc kiránduló helye lehetne!” Ezeket a gondolatokat Dezső Kázmér Nagykőrös polgármestere mondta 1935-ben. Azóta a pusztából erdőség lett, de a táj még mindig csipkerózsika álmát alussza, csak elszánt gyalogos turisták tudják felfedezni. A korabeli természeti értékei jelenleg is megtalálhatóak a területen, csak nyitott szemmel kell járni!

Mit tehetünk a környezetünkért?

·                    Éljünk és gondolkodjunk tudatosan!

·                    Szigeteljük a házunkat és a nyílászárókat!

·                    Használjunk megújuló energiát!

·                    Vegyük lejjebb a fűtést!

·                    Kapcsoljuk ki azokat az eszközöket, melyeket nem használunk!

·                    Kapcsoljuk le a villanyt, ha nem tartózkodunk a helyiségben!

·                    Csak annyi lámpát használjunk, amennyi feltétlenül szükséges!

·                    Lehetőleg használjunk takarékos fényforrásokat!

·                    Ne vásároljunk szemetet!

·                    Válogassuk szét és hasznosítsuk újra a hulladékot!

·                    Használjuk a tömegközlekedést, sétáljunk és kerékpározzunk!

·                    Ültessünk fát!

Az erdő látogatásara vonatkozó főbb szabályok

Az erdő látogatójának minősül: aki az erdőben nem erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység céljából tartózkodik. Az erdőben üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére tartózkodhat, az erdő látogatója az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.

Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával és az erdészeti hatóság engedélyével szabad az erdőben huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni.

Tilos az erdő látogatójának motorfűrészt, fejszét, kézifűrészt magánál tartani! Tilos az erdőben bármilyen hulladékot elhelyezni, élő fáról, cserjéről gallyat, díszítő lombot levágni, mohát gyűjteni, az erdő útjain nem erdőgazdálkodási céllal gépjárművel közlekedni!

Épített örökség

 

Csév falu temploma

A mai Csévharaszt falu két, már a középkorban létező falu összevonásából keletkezett. A középkori Csév temploma a községtől északkeletre 1,5 km-re található az úgynevezett Templomhegyen, Pótharaszté pedig Csévharaszttól délre feküdt. Sokan összekeverik a Pótharaszti templommal, vagy nem is tudják létezését. A szántóföldön szántás miatt és épületkő kitermeléssel a köveket már rég elhordták. Az előkerült leletanyag a XIV-XVII. század közti időszakból származik. Ma már nem áll egyetlen falmaradványa sem az árpád-kori templomnak, aminek még 1559-ben papját is említik. Környezete a XVI. században is lakott hely volt.

Puszta Pótharaszt Feszülete a „Pléhkrisztus”

Az újhartyáni Lautter György és felesége Szaller Erzsébet pótharaszti bérlők állították a feszületet a Nagykőrösi út mellett. Szabályos keresztet faragtak és ónlemezből míves korpuszt, valamint feliratot (INRI) készíttettek, illetve a csapadéktól megvédendő, a kor divatja szerint ugyancsak ónlemez félkörívű díszített takarólemezt helyeztek el rajta, megadva ezzel a jellegzetes sziluettet. A kereszt tövében a fába belevésve az alábbi felirat volt látható: „Isten segídségével készítette Bérlő Lauter György és neje Szaller Erzsébet 1880” A minden erdőjáró ember által ismert „Pléhkrisztus” 1995 tavaszára úgy elkorhadt, hogy kidőlt, igen siralmas látványt nyújtván az arra vetődőnek. A kereszt felújítása és újbóli megáldása 1995. március 07-én történt. Többek szerint az itteni kérések, imádságok meghallgatást nyertek, vagy az ott imádkozók valami jelét kapták az isteni jelenlétnek.

Pótharaszti templom

A templomrom Csévharaszttól délre, a falutól kb. 5 km-re fekszik, megközelíteni a kék háromszög turistaútvonalon lehet. A falmaradványok ma a szántóföldek közepén egy ligetben találhatók, a romokat egy XX. századi temető veszi körbe, de jól azonosíthatók a középkori temetőárok nyomai is. Jelenleg csak az egykori templom nyugati fala áll. A két falsíkot jól faragott homokkövekből, a falmagot zúzalék kövekből és meszes habarcsból készítették. A falon csupán egy körablakot láthatunk, melynek keretét középkori téglákból falazták ki. Jól megfigyelhetők ez egykori építési állványzat fészkei, valamint az északi és déli hajófal csonkjai. A templomra két adattal rendelkezünk: egy 1416-ban kelt oklevél említi Pótharaszt kőegyházát, egy visszaemlékezés pedig - valószínűleg a XVI. század végére vonatkoztatva - a falu „bolthajtásos Szent egyházáról" szól. A feltárás során felmérték egy gótikus templomalaprajzát, melynek nyugati fala megegyezik a ma is álló támpilléres fallal. A templom belső hosszúsága 13 méter, belső szélessége 4,70 méter, szentélye egyenes záródású volt. A templom alatt egy korábbi román koritemplom alapjait is feltárták. Szentélye félkörívesen záródott a gótikus szentély alatt. E régi templombelső hossza 8,50 méter volt, szélessége megegyezett a gótikus hajóéval. A templom omlásrétegéből kis harangtöredék került elő. A román kori templom megszűnése után hosszabb-rövidebb ideig nem épülhetett új templom, mivel visszabontott egykori fala felett olyan csontváz volt sértetlenül megtalálható, amelyet a későbbi gótikus templom építési rétege fedett.

Majorok, csárdák, iskolák, vadászházak

Nagykőrös városa a pusztán három majorságban (Gombos-, Város-tanya és a Balla-major) gazdálkodott bérlőin keresztül. A legjobban kiépített a Gombos-major volt, ami jelenleg vadászház. A Gombos-major környékén még most is megtalálhatóak a szőlő és cseresznyeültetvények maradványai. Várostanyán heti egy alkalommal még orvosi rendelést is tartottak az 1930-as években. A Balla-major környékén az 1930-as években mintaméhészet működött, ami miatt levendula, és bálvány ültetvények is voltak. A nagykőrösi, egykori „hadi út” mellett 2 csárda is üzemelt. A Bogár csárda melletti domb tövében található a Pótharaszti iskola romja, amiben már 1890-ben is tanítottak. Már a XX. században épült a gyönyörű Vadászlak, amely jelenleg romosan áll az egykori titkos orosz laktanyában kihasználatlanul.

Árpád-kori földvár

A Nagykőrösi út mellett található hozzávetőlegesen 30 m átmérőjű, a környező ingoványos területből 2 m-re kiemelkedő, 1,5 m mély és több méter széles körárokkal övezett kisvárat a jellege alapján Árpád-korinak határozták meg. Érdekessége, hogy a Duna-Tisza közti síkságon eddig még nem figyeltek meg hasonló földvárat. A kisvár környékén végzett szántások nagy tömegű középkori kerámiatöredékei közt számos fémtárgyat, így nyílcsúcsokat, lándzsahegyeket, de még a 15. századra jellemző láncos-buzogányt is gyűjtöttek a régészek. Az objektum egyesek szerint csak földhatárjel maradvány vagy a Vajkó-halastó halnevelője. A vár körül találjuk a Vajkó-Barlangosi halastó maradványát, amit az 1940-es tél árvize pusztított el a gátak áttörésével. Földvárként megnyugtatóan egy légi felvétel azonosította. A mellette levő ovális kiemelkedés lehetett az egykori várudvar, amit a rajz is szemléltet.

Híres emberek Pótharaszton

 

Simonfy Ákos erdőmérnök (1867-1962)

Simonfy Sámuel orvos fia.Édesapja Bem tábornok katonaorvosa volt, akiről följegyezték, hogy ő látta utoljára Petőfi Sándort. 1887-91 között végezte el Selmecbányán az erdőmérnöki akadémiát. Simonfy Ákos rubindiplomás erdőmérnök két ízben 1896-1900-ig és 1921-1946-ig volt Nagykőrös város erdeinek főmérnöke. Ő végezte el az akkor újszerűnek számító módszerével - az erdősítés előtti méyforgatásos talaj-előkészítéssel - a rábízott futóhomokos területek fásítását Nagykőröstől Pótharasztig. 1900-től Horvátországban a magyar államkincstárnak a Karszt hegységben található 24 000 hold erdőbirtokának főnökségét vállalta el. 1946-ban ment nyugdíjba.Erdősítési munkálatait megtekintette Kaán Károly, az országos erdészeti államtitkár és folyamatosan tanulmányozták az ország erdőmérnökei is. Máig több neves szakember is országos példaként hivatkozik munkájára.

Deszpot László Bedő Albert-díjas erdész (1919–2005)

Deszpot László tagja volt az Országos Erdészeti Egyesület elnökségének. Erdészeti tevékenységét 1951-ben a Pestvidéki Állami Erdőgazdaság Pótharaszti Erdészeténél kerületvezetőként kezdte. Szakmai területen főleg az új erdők telepítésével és az erdősítésekhez szükséges csemete előállításával foglalkozott. Megvalósított erdőtelepítése 1090 hektár új erdő. Az erdősítések végrehajtása során kiemelkedő jelentőségű, országosan bevezetett újításokat valósított meg, mint pl. akácmaggyűjtő rosta, akácsarj sűrítő vágó él. A hazai nyár magcsemete nevelésére vonatkozó újításai alapján folyik manapság is a csemeték hatékonyabb nevelése. Deszpot László az alföldi erdőgazdálkodási gyakorlatnak - különösképpen a mag- és csemetetermesztésnek - olyan mestere volt, hogy amit Ő (esetleg) nem tudott, azt nem is lett volna érdemes tudni.

Fila József Bedő Albert-díjas erdőmérnök (1918-1991)

Gyerekkorát Pótharaszton az egykori pusztabíróház melletti erdőőri lakban töltötte. Erdész édesapja korán meghalt, akinek hét gyermeke közül mind diplomát is szerzett, többek között Fila Béla atya, aki Pótharaszton is született és országos hírű teológia professzor lett. Fila József az Alföld gyermekeként a fának, az erdőnek jelentőségét mélyen átérezve alerdész szakiskolában alapozta meg pályájának ívelő útját. Előbb az Alföldfásítás ígéretes munkájában vett részt és szorgalmának, rátermettségének megalapozott elismeréséül a Mátrai, illetőleg a Gödöllői Erdőgazdaság igazgatója, majd a Fagazdaságok Országos Központjának igazgatója. A magyar erdőgazdálkodás általános fejlesztésének egyik meghatározó személyisége.

Dr. Dezső Kázmér Nagykőrös polgármestere (1883-1959)

Nagykőrösön született, 1924-től szülővárosának polgármestere. Igazi rátermett vezető- és szervezőegyéniség volt. Legendás volt alapos érvelési hajlamáról és kiváló szónoki tehetségéről. Polgármesterré választása után munkájával, szervezésével az új, modern Nagykőrös alapjait rakta le. 1944. július 31-ig töltötte be a polgármesteri tisztséget. Korát megelőzve elsőként nyilvánított Pótharaszton több fát természeti emléknek és több területet rezervációnak. Számos tudóst, néprajzkutatót, újságírót hívott meg szeretett pusztájára, Pótharasztra. „Megelégedett, mert ebben a tespedt szomorú világban van valami amit szeretettel dédelget, amiért érdemes élnie dolgoznia, amiről álmodozik és az álma nem hiábavaló. Ez a valami pótharaszti puszta.”/Pesti Napló 1935/

Nyáregyházi Nyáry Pál (1805-1871)

Reformkori politikus, aki részt vett az 1848-1849-es forradalomban és szabadságharcban. Nyáregyháza Csévharaszt felőli szélén van a síremléke sorsfordító szabadságharcunk híres alakjának.

Schodelné Klein Rozália operaénekes (1811-1854)

Az első nemzetközileg is jelentős magyar operaénekesnő. Normafának hívják máig is azt a helyet, ahol előadta a Norma című Bellini opera áriáját. Az énekesnő párját, Nyáry Pált a szabadságharcban betöltött szerepe miatt várfogságra ítélték, szabadulását már nem élhette meg. Sírjaik pár lépésre találhatók egymástól az Erdészet kezelésében lévő pihenőerdőben Nyáregyházán.

Hargitai Zoltán botanikus (1912-1945)

Hargitai Zoltán a Maros-Torda vármegyei Mezősámsondon született. Trianon után családja Mányban telepedett le, s az ottani református lelkész javaslatára a híres nagykőrösi Arany János Gimnáziumba íratták be szülei. Érdeklődése és tanárainak segítsége arra ösztönözte, hogy a természet titkainak megismerésében elmélyedjen, ebben még Nagykőrös zseniális polgármestere, Dezső Kázmér is segítségére volt. 1932-től a debreceni Tisza István Tudományegyetemen cönológiai és mikroklimatológiai kutatásokat kezdett. Kutatásai Soó Rezső professzor figyelmét is felkeltették. Hargitai összesen 40 kutatóutat tett Nagykőrös Pótharaszt környékén, 1941-ben megkapta magántanári oklevelét. 1944-ben behívták katonának, 1945-ben Passauban hadifogságban halt meg 33 évesen. Petőfit és Aranyt idéző irodalmi stílusban írott tudományos művei alapján a hazai botanika nagy alakjává válhatott volna.

Baranyi Ferenc (1937–  )

Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Gyermekkori éveit Nyáregyházán töltötte, gyakran járt Pótharaszton is. „Dajkáló tájamnak, a pótharaszti akácerdőnek sokkal beszédesebbek az esettségei, mint a szépsége.” Manapság is gyakran hazalátogat szülőföldjére, Pótharasztot több versében is megjeleníti.

Vámbéry Ármin(1832-1913)

Orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémiarendes tagja. Úttörő felfedezőutakat tett a Török Birodalomban és Közép - Ázsia sivatagjaiban. Fiatal korában Balla Károly gyermekeinek házi tanítója. Visszaemlékezésében írja, hogy Pótharaszton tanult meg török, arab és perzsa nyelveken.

Kitaibel Pál (1757-1817)

Az egykor Magyarországhoz tartozó Mattersburg nevű községében, jómódú paraszti családban született. Kitaibel ismerte fel elsőként a magyar föld addig ismeretlen növényi gazdagságát. Nagy felfedező útjai közel 20 000 kilométert tettek ki. Ezeket a kor viszonyainak megfelelően kocsival és lóháton, a hegyekben gyalog tette meg. A terepen eltöltött napok száma - naplóinak tanúsága szerint 1247 volt, utazásairól pontos naplót vezetett. Első világhírű botanikusunk sírján a következő felirat olvasható: "Magyarország flórájának ritkaságait felkutatta, a hazai föld természetét ismertette, forrásainak titkait felfedte. Nem kevésbé derekassága, szerénysége, erkölcsössége lelki díszévé váltak. Örülj Magyarország, aki ilyen fiút adtál a világnak!"

Természetvédelem Pótharaszton 

A homokbuckás tájon 200 évvel ezelőtt sivataghoz hasonlítható futóhomok volt az úr, ezt bizonyítják a korabeli helyrajzi nevek, mint például: sippedő, reppenő, megállj, kárdomb, mozgótelkek, ne menj, illants, szemrontó. 1827-ben kezdte meg a táj fásítását Balla Károly polihisztor akadémikus Pótharaszt puszta bérlője. Kaán Károly akadémikus erdőmérnök nevéhez fűződik az alföldfásítás és a korszerű természetvédelem megszületése, 1931-ben a Természetvédelem és Természeti emlékek című alapvető könyvében már szorgalmazta a pótharaszti borókás védetté nyilvánítását, ami alapján elsők között országos védelmet kapott a terület. Hasonlóan védetté nyilvánította már 1935-ben Nagykőrös városa a csévharaszti gyöngyvirágos tölgyest, az Alföld szinte egyetlen gyertyánosát, és a feledésbe veszett Vajkó mocsár zsombékosát ujjaskosboraival és hazánkban a XVIII. században Kínából megjelent – szomorúfűz egyik példányát. A tájat kutatta Borbás Vince, később Soó Rezső és Hargitai Zoltán. Számos endemikus faj mellett kiemelkedik a Kitaibel Pál által 1814-ben itt felfedezett Tartós szegfű (Dianthus diutinus) (korábbi nevén Pótharaszti szegfű), amiből itt található meg a világ összes állományának 10%-a, egy szobányi területen.

 

Jelentősebb védett fajok az Erdészet területén

Dianthus diutinus Tartós szegfű

Dianthus serotinus Kései szegfű

Ephedra distachya Csikófark

Iris humilis subsp. arenaria Homoki nőszirom

Stipa borysthenica Homoki árvalányhaj

Tragopogon floccosus Homoki bakszakáll

Alkanna tinctoria Báránypirosító

Ciconia nigra Fekete Gólya

 

A Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület kijelölése 1940-ben történt meg az Országos Természetvédelmi Tanács 118. 136/1939. sz. határozata alapján, így a Csévharaszti Borókás hazánk legrégebbi védett területei közé tartozik. A természetvédelmi terület kiterjedése 129 hektár, természetvédelmi kezelője és használója a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, erdőgazdálkodója 2010-ig a NEFAG Zrt. Monori Erdészete, tulajdonosa a Magyar Állam. 1935-ben már helyi védettséget élvezett, de Degen Árpád botanikus már 1895-ben javasolja a terület védelmét. Az un. Buckás-erdő vegetációja nyáras borókással váltakozó homoksztyepp, melyben a védett növényfajok közül a homoki árvalányhaj, a báránypirosító állományai tenyésznek, és a fokozottan védett, endemikus tartós szegfű is. A buckasorok tájképi, geológiai értékei is jelentősek. Jelenleg az illegális tartózkodás, tűzrakás veszélyeztetheti ezt a fontos természeti értékeket.

Homokbuckák

 

A Duna–Tisza közének középső részén valaha itt az Ős-Duna kalandozott. Medrét többször változtatta, és a tájon hordalékkúpokat épített. Elhagyott medréből a szél kifújta a homokot, és elterítette a felszínen. Ahol a rátelepült növényzetet kiirtották, a szél felkapta, továbbszállította, és buckákat emelt belőle. A buckák iránya megegyezik a Duna egykori folyásirányával és a leggyakoribb széliránnyal. A buckák valaha vándoroltak is, úgy ahogyan Petőfi leírta. A mozgó homokot nevezték futóhomoknak. Ez ma már nem található meg, mivel erdőtelepítéssel a homokot megkötötték. A növények lombozata fékezte a szelet, szétterülő gyökérzetük megakadályozta a homok mozgását. A török kori háborúk, a legeltetés és a faanyagszükséglet miatt az ökológiai helyzet megváltozott, ami miatt az itt élő emberek életfeltételei is tovább romlottak, ezáltal csak fokozódott a külterjes gazdálkodás kényszere, ami miatt a homok még inkább mozgásba lendült. Kopár dombtetők keletkeztek és az egykori termőtalaj vastagon eltemetődött a mélyebb részeken is. A katasztrofális helyzet megoldására már a XIX. század elejétől születtek kezelési tervek, amik csak valamilyen rendkívüli társadalmi helyzet nyomására és aszályosabb időszak után kerültek megvalósításra, ezért minden nagyobb természeti csapás fellendítette az erdősítés ügyét. A homok bármi áron történő megkötése volt a kor feladata, és erre az akác volt a legalkalmasabb fafaj. Időközben a hidrológiai viszonyok is jelentősen megváltoztak, az egykori tölgyesek termőhelye jórészt eltűnt. A homok megkötésére használt nem őshonos fafajok ugyan csökkentették az élőhely diverzitását, de egyben meg is védték azt a későbbi természetvédelem számára, mivel az ilyen erdőkre is vonatkozó erdőtörvények és az erdészeti szakemberek összességében nem engedték a tájat korlátlanul mezőgazdasági termelésbe, esetleg beépítésbe vonni.

Erdészeti munkák homokon

A Duna-Tisza közi homoktalajokon bármilyen fafajú erdősítés sikeres létrehozásához talajforgatást kell alkalmazni. Részleges talajelőkészítés, vagy 60 cm-nél nem mélyebb szántás csak kötött talajokon, jó vízgazdálkodás mellett alkalmazható. Az erdészetek időről - időre visszatérve próbálják kiváltani vagy elhagyni a mélyforgatást, de az erre irányuló kísérletek az utóbbi 100 évben sikertelenül végződtek. A Monori Erdészet kis területen többször is megpróbálta az évi 170 hektár mélyforgatása mellett a talajforgatást elhagyó technológiával a kísérletet, de sikertelenül, mivel az erdőtörvény előírásainak nem felelnek meg az ilyen erdősítések. Mivel a lazított talaj jó víztároló képességű, a szántás mélységében vízzáró hatású és az időben végzett mélyforgatás a gyomkonkurenciát is csökkenti, az ilyen talajba az ültetés és későbbi ápolás eredményesen végezhető. A teljes talaj-előkészítésnél a legfontosabb hozadék a homok vízháztartásának javítása. Meggyőződésünk, hogy védett területeken, annak puffer zónájában is az őshonos fafajokkal először zárt állományt kell létrehozni, és csak utána lehet a fejlődésében már nem gátolt erdőt a természetvédelmi kezelési tervek szerint alakítani.

Az Erdészet több NATURA 2000 és védett területén, valamint az azt szegélyező részeken szerkezetátalakításokat hajt végre. A gyengébb termőhelyeken lévő fenyő, akác célállományokat nagyrészt őshonos hazai nyár célállománnyal, míg a jobb termőhelyeken fekvő akác és nemes nyár állományokat elsősorban tölgy, esetleg egyéb más kemény lombos célállománnyal újítja fel.

Betyárok

 

A pusztai állattartás egyik jellegzetes, már-már sztereotip képe a betyárvilág és betyárfolklór, s a velük együtt járó törvénytelen foglalkozás, az orgazdaság. A csárdák a bűnözők kedvelt találkozóhelyeként működtek. Szájhagyomány útján még ma is nagy szeretettel beszélnek a rettegett, de emberséges Bogár Imréről és betyártársairól. A mai napig úgy tartja a néphagyomány, hogy a Pótharaszti csárda alatt alagút volt építve a betyárok menekülésére. A környéket még ma is barlangosnak hívják. (Valójában az egykori láp és kotu talaja szakadozhatott be.) Valóban, a 18. századtól a Duna-Tisza köze a betyárvilág egyik fészke volt, és hírét csak növelte a következő évszázad romantikus irodalma. A betyárvilág valós problémává nőtte ki magát, és ezt fokozta az 1849 utáni közbiztonság lehetetlen helyzete. A szóhagyományban fennmaradt „Bogarak" nemcsak a folklórban, hanem a valóságban is léteztek. Bogár Imre 1842-ben született Bócsa pusztán. Apjával Imrével és testvéreivel Jakabbal és Miskával 1861 őszén csatlakoztak Baksy, Dönti, Bartucz és Zsibrita betyárokhoz. A vezér Dönti volt, aki nagy ügyességgel tervelte ki a lopásaikat, de egy osztozkodás alkalmával kútba vetették társai. Ezután a vezér nélkül maradt „Bogarak” egyre elvetemültebb tetteket hajtottak végre és folyton menekülésben éltek. A Pótharaszti csárdában fogták el 1862. év áprilisában Bartucz betyárt, akit rögtönítélő bíróság elé vittek, majd májusban Baksi is kézre került. Baski elfogását, mint ahogy Bogár Miskáét, Balla Kálmán pest megyei főcsendbiztosnak (Balla Károly fiának) köszönhették, aki nyolc emberrel, két káplárral, 1862. június 15-én indult Monorról, hogy „a Bogár banda ellen hajtó vadászatot tartson”. Embereivel Pótharaszt, Vatya, Vacs és Mizsei puszta vizsgálatát végezte. Bogár Imrét a banda többi tagjához képest piperkőcnek tartották, ha tehette mindig vetett ágyban aludt. Végzete is ez lett, amikor 1862. július 11-én Csongrád határában lévő tanyán elkapták, amikor a tornácon aludt. Testvére az istállóból még el tudott menekülni. 1862. július 17-én reggel 10 órakor a pesti vármegyeháza rögtönítélő bírósága elé állították. Bár Bogár Imre sokkal kevesebbet vallott be, mint amennyit a szemtanúk, a vádlottak rábizonyítottak, de ez is elég volt ahhoz, hogy az április 26-án a 20. életévét betöltött betyárt akasztófára ítéljék. A megyeházától emberek ezrei kísérték a rablót az Üllői úton kifelé a gyáli dombra. A betyárbandáktól való félelem abban az időben mindenkit önkéntes adakozásra biztatott. Amiatt, hogy nagy rablások és gyilkosságok nem fűződtek nevéhez, az emberek idealizálták az alakját. Hozzájárult ehhez fiatal kora, és jó kiállása is. Ahogy a korabeli újságok írták: "leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal, deli szépség - és az Isten képmását viselő arcvonásokkal." A nép megsiratta, s hamarosan megszülettek a róla szóló dalok, balladák, ponyvaregények, nóták. A személye körül kialakult mondák közül természetesen akadnak olyanok is, amelyek romantikus szerelmi történetként mesélik el halálának körülményeit. Ilyen például a betyár fája. A legenda szerint Bogár Imre szeretője bizonyos Duli Marcsa volt, egy Tisza parti révész leánya. A pandúrok elől a révházban bujdosott a betyár. A révész legénye azonban elárulta Bogár Imrét, s ő menekülni kényszerült. Felkapott a lovára és kivágtatott a pandúrok közül. Így kiáltott oda nekik: - Majd csak akkor fogtok el, ha ez a száraz bot kivirágzik. - büszkén mutatta az ostornyelét. Ebben a pillanatban azonban lövés dördült, ami leterítette. Szeretője ott temette el, majd maga is öngyilkos lett. Szíven szúrta magát, miután meghagyta apjának, hogy Imre mellé temesse. A sírba tűzött ostornyél gyökeret eresztett, évről-évre erősödött, levelei a szerelmesek örök hűségéről mesélnek.

 

A népdal így énekel Bogár Imréről:

Zavaros a Tisza nem akar tisztulni

Ez a híres Bogár Imre által akar menni.

Által akar menni, csikót akar lopni

Az aradi nagy vásárra pénzt akar csinálni.

Pénzt akar csinálni, subát akar venni,

Mert nincs néki a babáját mivel betakarni.

Sárga csikó, sárga, réz a zabolája.

Az híres Bogár Imre annak a gazdája.

Harangoznak délre, de nem az ebédre,

Azt a híres Bogár Imrét viszik a vesztőhelyre.

Kiapadt a Tisza, csak a sara maradt,

Meghalt híres Bogár Imre, csak a híre maradt.

 

A II. világháború alatt a Főző család bérelte a Pótharaszti csárdát Nagykőrös városától, Deszpot László erdész felesége, (aki a bérlő lánya volt) mesélte: - Az egyik szilveszteri mulatságban a csárda padozata beszakadt a nagy táncolásban, és így akkor saját szemével látta Bogár Imre menekülő alagútját is.

Balla Károly

 

Balla Károly (Nagykőrös, 1792. ápr. 2. – Pótharaszt, 1873. máj. 16.): jogász, író, költő, az MTA levelező tagja (1839). Balla Károly híres nagykőrösi családból származott, felmenői között találjuk Balla Gergely krónikást és nagybátyját Balla Antal kitűnő geodétát, vízépítő mérnököt. 1818–46 között Pest megyei kapitány. Tapasztalatai alapján írta meg részletes javaslatát a szabadságvesztő büntetések feltételeinek szabályozására és megjavítására. Az 1820–30-as évek szépirodalmi zsebkönyveiben több verse jelent meg. 1836–37-ben szerkesztette a Kémlő című pesti gazdasági, ipari és kereskedelmi lapot. Az 1840-es évektől számos politikai, közgazdasági, természettudományi és különösen meteorológiai tárgyú cikket írt.

Korában országosan ismert embernek számított. Jókai és Mikszáth is megemlíti műveiben Balla Károlyt. Jóbarátja volt Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Vadász Miklós álnéven bújtatta egy ideig Vörösmarty Mihályt. Személyesen nem vett részt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, mert az 1838-as pesti nagy árvízben egészsége megromlott, később hallása tönkrement. A szomszédos faluban élő Nyáry Pál várfogsága alatt a Nyáryak jószágait is a pusztán rejtegette és tartotta. Többször befogadta a külországokból hazaszökő huszár katonákat. Egyszer a huszárok innen küldtek felderítőket Kávára, mert „vasasokat” véltek a közelben. A császáriak többször is keresték a szabadságharc bukása után, de a róla elnevezett Balla - berekben mindig el tudott bújni előlük. Leírásokból tudjuk, hogy Károly napra mindig meghívta a Nagykőrösi Gimnázium híres tanári karát Arany János akkori gimnáziumigazgatóval az élen.

Balla Károly 1827-ben bérbe vett az egykor Nagykőrös városához tartozó Pótharaszt puszta területéből 1200 hold földet. Ezt a városvezetés azzal a céllal adta bérbe, hogy a futóhomokot erdővel megkösse, ahol lehetséges, ott szőlővel beültetve gazdaságot létesítsen. Ha Balla nem teljesíti a szigorú szerződés feltételeit, a város rögvest visszaveszi birtokát. A bérlő olyan eredményt ért el, hogy a város a szerződés lejárta után is nála hagyta a területet. A Balla major körüli erdősítéseivel úttörő munkát végzett az Alföld fásítás terén. Szorgalmazta a nagyobb gazdasági hasznot adó belterjes gazdálkodás kialakítását, a közeli Bolgár kerti út nevében még mindig őrzi az itt folyó zöldségtermelést.

Balla Károly meteorológiai prognózisának nemcsak itthon, de külföldön is híre ment: a bogarasnak vélt természetvizsgáló előrejelzései többnyire beváltak. Ez szolgált legendás hírének alapjául. 1873. május 16-án halt meg Pótharaszton és a majorja melletti Sírdombon helyezték örök nyugalomra. Sírjának gondozása az Erdészet feladata. Születésének 220. évfordulóján 2012-ben a tudós temetési rendelete szerint az Erdészet 4 db vadkörtefát ültetett síremléke köré. Emlékét nem csak a sírhantján álló kőobeliszk őrzi, hanem Mikszáth Kálmán: Kemény Gábor elődje című novellája is.

Balla Károly Temetési Végrendelet

Síromon fénylenek a villámok

és Requiemet zúgnak az orkánok.

Egyszerű temetést akarok. A pompás temetés csupáncsak vesztegetés.

A test porrá lesz – az értékes koporsóval úgy-mint az egyszerűvel. Koporsóm egyszerű fenyő-deszkából, durva s olcsó fekete vászonnal legyen borítva.

Sírom helyét a sírdomb tetején óhajtom, hol ennek négy sarkához másfél ölnyi távolságra 4 vadkörtefa ültetendő.

Halálom sem kell senkinek jelentgetni. Elég ha egy lelkész fog megjelenni, ki igen röviden szónokoljon az emberi nemes szívről és hazaszeretetről. Amikor a sírba tesznek olvassa fel valaki Hattyúdalomat, mely így kezdődik „ Kedves! én is –én is ott születtem” és ezzel vége a temetésnek… Barátim nem akarom ide fárasztani, és ha van ellenségem, ezzel örömet szerezni nincs szándékom – Temetés után nyomtassanak egy ily jelentést.

A jelentől nevei után szomorúan jelentik Balla Károly úrnak a természetvisgálónak és lelkes Hazafinak folyó ……  …. napján történt halálát. Temetése végrendelete szerént egyszerűleg történt itt és itt.

Nem kell semmi czím, elég czím a nevem maga magának. Idővel, ha munkámból pénz lesz, síromra egy henger idomú fehér márvány oszlopot óhajtanék emeltetni, melynek talapzata vörös márvány lenne, tetejében pedig egy zöld márvány koszorú ily felírással

Itt nyugszik
Balla Károly
a természetvisgáló.
*1792. April. 2-án
+18------

Aki elpusztítja, megátkozom. S aki ez ellen gondoskodik, megáldom. – Különben emlékem az egész földön élni és állani fog. Kelt Pótharasztján 1870 Márczius 22-én

Balla Károly

Élővilág

 

Rezes levelész (Chrysomela cuprea) Magyarországon is honos, de a ritkább levelészfajok között tartják nyilván. Életmódját gyakorlatilag nem ismerjük, csupán egy ukrán közlemény fordításából áll rendelkezésre némi információ. Eszerint egynemzedékes. Ukrajnában fő tápnövényeiként a füzeket említik. Szibériában nyárakon és szilen okozott kártételét is említik. Magyarországon először 2006 tavaszán a NEFAG Zrt. Monori Erdészetének területén figyeltek fel tömeges fellépésére.

 

Magyar szegfű (Dianthus pontenderae) Pannóniai bennszülött faj, karcsú, közepesen magas, 30-50 cm, sokvirágú. Elsősorban száraz gyepeken fordul elő. Élénk rózsaszín virágáról, és nagy, sötétbarna külső csészepikkelyeiről könnyen felismerjük. Májustól augusztusig virágzik, a fokozottan védett Tartós szegfűvel gyakran összetévesztik.

 

Serevényfűz (Salix rosmarinifolia) Lápréteken, üde homoki gyepeken, buckaközi laposokban, nyáras –borókás társulásban gyakori, cserje méretű fűz. Az egykori nedvesebb talajfelszínt jelezi.

 

Gyertyán (Carpinus betulus) A hegyvidékek fafaja, alföldi előfordulása ritka, de Pótharaszton öt erdőrészletben is megtalálható természetes állománya. „Boros Ádám dr. egyetemi tanár felülvizsgálta a Nagykőrös tulajdonában lévő Pótharasztpuszta erdőterületét és igen érdekes megállapításokra jutott. Megállapítása szerint az erdőterület egy része még ma is az eredeti őserdő maradványa, amely már a történelem előtti időben meg volt. Az erdőmesteri lak közelében levő Gyertyán-liget is őserdő és a Duna-Tisza közének egyetlen gyertyánosa, ősi maradvány az úgynevezett Kanászlapos körüli rész, kocsányostölgy erdejével.”/Erdészeti Lapok 1934/

 

Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) a rózsavirágúak a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó faj. Régen nagy becsben tartották, egyes helyekről ki is irtották a kereslete miatt, ugyanis talajművelésnél tövisboronának használták.

 

Árvalányhaj (Stipa) a perjefélékhez tartozó védett növény. A magyar falusi nép díszítőkultúrájához emberemlékezet óta hozzátartozik a legkisebb szellőtől is lágyan ringó árvalányhaj.

Jelenléte igen gyenge termőerejű homok talajokat jelez.

 

Kökény (Prunus spinosa) Népies nevei: ekeakadály, tövisfa, kökönye, boronafa, kökényszilva. Ez a tövises cserje a szilva egyik rokona.

 

Közönséges boróka (Juniperus communis) Virágai nem feltűnőek. Termése a kettő évig érő elhúsosodott falú tobozbogyó. A közönséges borókaa borovicskaés ginitalok alapanyaga is. Kitaibel Pál 1814-ben ittjártakor érdekes mód nem említi a jelenlétét amúgy részletes úti leírásában. Egyre inkább elfogadott tény, hogy megjelenése a legeltetés, emberi tevékenység következménye ezen a tájon.

 

Gyöngyvirág(Convallaria majalis) a spárgafélék(Asparagaceae) családjábatartozik, termőhely típusjelző, egykor a tölgyesek alatt tömeges volt. Jelenleg kilenc helyen fordul elő telephelye a Pótharaszti erdőben. Mérgező és védett növény, senki ne tévessze össze a manapság népszerű ehető medvehagymával.

 

Zöld gyík(Lacerta viridis) egy európaielterjedésű gyíkfaj, ami nevét feltűnő világoszöld pikkelyeiről kapta. Emellett a hím nászidőszakban szája körül és a torkán látványos kék színezetet visel.

 

Fekete kökörcsin(Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) a boglárkafélék(Ranunculaceae) családjába tartozó védett növény, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. Szereti a homokos talajt, a futóhomokonis megtelepszik, Csévharaszton csak 2-3 töve ismert.

 

Fakínvagy sárga fagyöngy (Loranthus europaeus). A közismert fehér fagyönggyel(Viscum album) szemben ez a faj nem örökzöld, hanem lombhullató. Régen az énekesmadarak, rigófélék léppel való fogására használták a sárga fagyöngy ragadós bogyóiból főzött lépet.

Pótharaszt puszta története

 

Pótharasztot (Poudharasta, Potharazta) először 1280-ban említik szomszédos falvakkal határosként. 1284-ben Роk nembeli Miklós tulajdona. A településen keresztülvezető ún. Kőrösi útnak köszönhetően Pótharaszt fejlődésnek indult, 1350- ben I. Lajos király hetivásárt, 1417-ben Zsigmond évi vásárt engedélyezett a falunak. 1404-től a Harazthyak a falu birtokosai. A falu 1541 után rendszeresen megjelenik a török defterekben magán-, később hász-birtokként, adója a század során folyamatosan emelkedett. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor pusztult el a falu és temploma, ennek idejét későbbi források alapján a XVI-XVII. század fordulójára valószínűsíthetjük. Pótharaszton említik még az Árpád korban létező Fileharsztja, Bödre és Szentlászló falvakat is. Fila és Polt testvérek voltak, a haraszt szó pedig tölgyerdőt jelentett a helységnevekben.

Nagykőrös 1642-ben vásárolta meg Pótharaszt pusztát, de a környék erdeiről már 1626-ban történik említés. A török uralom végéig a város kiváltságos helyzetben volt lőportermelése miatt, aminek alapját salétromos talaja adta, valamint az, hogy a környéken volt elegendő faanyag is a kifőzéséhez. Mindezek miatt lőporral fizette adóját, és az erdőből csak meghatározott részt kellett kivágnia, a török nem rabolta le egyszerre így az erdőket a palánkvár építéseihez. Az itteni erdőknek ezért volt ideje megújulni. A megmaradt erdőket a túlhasználattól a közösségi tulajdon is védte, mivel a tulajdonosok folyamatos jövedelmet vártak el az erdőtől, ami szintén szabályozta a kitermelések területét a modern kori erdőgazdálkodás alapjai szerint. 1759-ből származik a következő helyi erdőtörvény: „ha valaki az erdőről hír és cédula nélkül fát visz, 12 forintra büntetik és marhája elvétetik”. Többek között ezek lehettek az okai, hogy az Alföldön itt maradtak meg legjobban az ősi erdők.

 

Pótharaszt 1000 hold területének

művelési ágak szerinti megoszlása

Adat éve

1787

1881

1935

2014

erdő

14%

20%

40%

70%

természetes futóhomok és sivár

24%

 

 

 

kivett, belterület, tanya

1%

6%

4%

7%

nádas, mocsár és tó

6%

2%

0%

1%

rét és legelő

37%

24%

22%

7%

szántó

17%

48%

34%

14%

szőlő és gyümölcsös

0%

0%

0%

0%

 

1 kataszteri hold = 1600 négyszögöl = 0,5754 hektár

 

Erdőtüzekről

Hazánkban az erdei tüzek relatív gyakorisága az utóbbi évtizedekben megnövekedett. Ennek okai az éghajlati szélsőségekben, a kevesebb csapadékban, a magasabb éves átlaghőmérsékletben, valamint a hótakaró nélküli telek sorozatában keresendők. Jellemző, hogy nem csupán az erdőtüzek száma növekedett meg, hanem esetenként a tűz terjedési sebessége és intenzitása is. A nagyobb intenzitású erdőtüzek a korábbinál nagyobb területet érinthetnek és nehezebb eloltani őket. A fentiek ellenére hazánkban a klimatikus viszonyok és a vegetáció összetétel miatt az erdőtüzek természetes úton való keletkezése nem jellemző - arányuk 1% alatti. A tüzek többsége emberi gondatlanság vagy szándékosság következménye.

A talajvízszint csökkenéséről

A talajvízszint1940-ben és 1966-ban olyan magas volt Csévharaszton, hogy belvizes elöntések voltak a faluban, ezután viszont drasztikusan csökkenni kezdett a talajvízszint. Ennek számtalan tényezőjét mai napig vitatják. A természetes növénytakaró regenerálódásához és a természetközeli erdőgazdálkodáshoz is elengedhetetlen a talajvízszint növelése. Az erdőgazdálkodás nem érdekelt a vizek minél hamarabbi elvezetésében. Sajnos az épített világunk ennek az ellenkezőjét igényli, de tudatosítani kell a társadalomban, hogy hosszú távon az élhető környezetünk fenntartása csak az okszerű vízgazdálkodással érhető el. Vizeinket meg kell őrizni, és nem szabad csatornáinkon, folyóinkon keresztül szabályozás nélkül elvezetni. Ehhez rengeteg vízépítészeti műtárgy szükséges.

NEFAG Zrt. létesítményei

Az erdőnek, mint a legmagasabb rendű életközösségnek fontos szerepe van az emberiség életében, különösen ott, ahol az erdő területi aránya csekély, mint az Alföldön. A NEFAG Zrt. különös figyelmet fordít az általa kezelt erdőterületeken a közjóléti funkció fenntartására és fejlesztésére, kielégítve a társadalmi igényeket. Kérjük látogassanak el a NEFAG Zrt. többi létesítményébe is.:

·                    Bagolyvár Vadaspark és Erdei játszótér - Szolnok

·                    Erdei Művelődési Ház és Iskola - Szolnok

·                    Tiszaigari Arborétum - Tiszaigar

·                    Ország közepe – Pusztavacs

Neves fák

Kocsányos tölgy Quercus robur

Pótharaszt puszta hírnevét adó tölgyek egy példánya áll a tábla előtt. Pótharaszton három fontosabb erdővel találkozunk, a régi pótharaszti-bíróház melletti erdőt Nagyerdőnek, a Vasadtól délre lévő erdőt Nyárfás-erdőnek, végül a Nyáregyházához legközelebb eső erdőt Kelemen-erdőnek nevezik. Jelenleg a köztük lévő területek is be lettek erdősítve, így újra egybefüggő tömböt alkotnak, mint az a bronzkor idején lehetett. A botanikai kutatások szerint Pótharaszton megmaradt sarj-tölgyesek az alföldi erdők utolsó természetes erdőssztyepp társulásai a kocsányos tölgy fő fafajával. A kocsányos tölgyek igen hosszú életű fák, hatalmasra nőnek, ott érzik jól magukat, ahol magasan található a talajvíz. Eltűnésük oka, hogy ezek a területek a mezőgazdaság számára is alkalmasak, az egykori állományaik helyrehozását a száraz talajállapotok nehezítik. A XIX. századig tartó ismétlődő homokfúvások sok helyen betakarták az eredeti talajt, amin az erdő jelenlétének köszönhetően korábban savanyú kémhatású rozsdabarna erdőtalajok is fejlődtek. Kimutathatóan a kocsányos tölgy erdők tartják el a legváltozatosabb élővilágot. Az Erdészet hagyás fáknak közel 1000db-ot tart számon, az utóbbi 30 évben a fakitermelésekkor mindig visszahagyta tanú fáknak. Területi eloszlásukból következtetni lehet a termőhelyre és az eredeti vegetációra. Nagykőrös városa 1935-ben többek között egy tölgyest és Pótharaszt akkori legnagyobb tölgyfáját is védetté nyilvánította, feltehetően a képen látható fa maradványa lehet az egykor védetté nyilvánított fa tuskója, amiről Vargha Gyula egy verset is írt. A védetté nyilvánító rendelet szerint „a Nagyerdő déli részén a kakucsi határvonalhoz közel a 79. számú tagban helyet foglaló Kocsányos tölgyfa, melynek mellmagassági kerülete 480cm, a fa csúcsmagassága 12m, négy felé ágazik, észanyugati oldalán egy hatalmas üreg fordul elő, viscum album által van megtámadva. A fa elnevezése Vargha Gyula emlék-fa, amely alá a város a költő emlékére egy kőpadot fog leállítani.

 

Molyhostölgy Quercus pubescens

Alföldi területeken a molyhos tölgyek és a kocsányos tölgyek együttes előfordulása jellemző, de a fajok átmeneti alakjai is megjelennek. Az ilyen állományoknak mára csak a töredékei maradtak fenn, gyakran csak néhány törzsből álló facsoportot találunk. A megmaradás szempontjából ezek az állományok (és génkészletük) vannak a legnagyobb veszélyben. Általában jól ellenállnak az ökológiai igénybevételnek, az időjárási szélsőségeknek. A hosszú ideje, sokszor több évszázada sarjaztatással kezelt állományaikban mageredetű egyedeket jelenleg már alig találunk. Hasonlóképpen a többi tölgyfajhoz minden évben rendszeresen virágzik, de az időjárási szélsőségek és a termésfogyasztó rovarok miatt terméséből alig marad az érés idejére.

Monor környékén egykor hatalmas tölgyesek lehettek, erre utal a sok irodalmi közlés a különböző tölgyalakokról (fajokról). Ma Csévharaszt, illetve Újlengyel határában állnak molyhos tölgyek. Csévharaszt környékén legfeljebb 100 ilyen fa található.

Előfordulásai itt erdőssztyepp típusú, a molyhos tölgy a buckatetőkön jelenik meg, a mélyedésben a kocsányos tölgy váltja föl. Ezeken kívül van még pár zártabb előfordulás is. Érdekesek a valószínűsíthetően magyar tölggyel alkotott hibridek. A csévharaszti tölgyeket nem viselte meg az elmúlt időszakok talajvízszint-csökkenése, ennek egyik oka lehet a szárazságot tűrő molyhos változattal alkotott kereszteződések, amik az évszázadok alatt génkészletükkel alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. Az Erdészet ezeknek az ősi tölgyeknek a felkarolását végzi, és makkjából erdősítési kísérleteket végez, az erdészet reményei szerint a kocsányos tölgyhöz hasonló növekedésű, de szárazságtűrő állományokat tud létrehozni.

csévharaszti Szomorúfűz

A szomorúfűz hazája Kína. Nálunk az első szomorúfüzeket a XVIII. század végén Tata-Tóvároson ültették. Annak a kornak a legjellegzetesebb kerti dísze, a szentimentális kertnek jelképe volt. Az akáchoz hasonlóan, azzal csaknem egy időben, gyorsan terjedt. A XIX. század elején már valósággal népies fa, a magyar táj jellemző fája. Nagykőrös város pótharaszt-pusztai birtokán elsőnek nyilvánította védetté a tábla előtt álló terebélyes szomorúfüzet 1935. március 9-én. Törvény erejével 1939 óta védett, így egyik legkorábbi természeti emlékünk. A rendelet szövegéből: „A harmadik számottevő fa ugyan még nem tartozik az öreg fák közé, de mindössze 32 éves korában olyan fejlődést mutat, és oly kiterjedt gyökérzete van, hogy például a tőle 5 méter távolságra eső kút falát teljes mértékben a fa sűrű hajszálgyökérzete elborítja, ami által a kút vize ihatatlanná is vált és 1932. évben ivóvíz céljából új kutat kellett ásatni. A fa azért fejlődött ki fiatal korában íly nagy méretűvé, mert a környékben lévő kútból nagymennyiségű nedvességet elszíva kedvező körülmények közé jutott. Ez a fa a birtok északi részén a „Nyárfas-erdő csévpusztai határához közel levő erdőőri lak mellett álla a 92. üzemtervi tagban. A fa méretei a következők: Mellmagassági kerülete 252cm. Csúcsmagassága 18méter. Egészségi állapota kifogástalan, nagyon jó. A fa faja szomorúfűz , az ottani erdőőr Pothoroszky Pál dugványozta.- A polgármester pedig felhívja a képviselőtestületet, hogy jelen határozat és az erdőmester jelentése alapján a fenti kisebb erdőterületeknek reservációként való visszahagyása , illetőleg a jelen határozatban említett fáknak és facsoportoknak természeti emlékként való fenntartása iránt az erdőfelügyelő útján terjesszen kérelmet az m.kir. földmívelésügyi miniszter elé.” A Monori Erdészet több gyökeres karódugványt is nevelt már a fa hajtásaiból, ezzel is megőrizve az utókornak a hazai természetvédelem történetének korai tevékenységét megörökítő természeti emléket.

Vadkörte Pyrus pyraster

A Pyrus latinul magát a körtét jelöli. A pyraster a pyrus és a görög aster (csillag) összeolvadásából keletkezett, utalva a keresztben felvágott termés csillag alakúan elhelyezkedő magházaira. A termőhelyre nem igényes, egyaránt előfordul bükkös és erdőssztyepp környezetben, főleg az erdőszegélyen, valamint erdőből kialakított legelőkön hagyásfaként találjuk meg. Az Alföldön Csévharaszt környékén található a legtöbb vadkörtefa, némelyikük 1m átmérőjű, azokat az erdészek egyenként számon tartják. Az utóbbi években évente 10000db csemetét nevel az Erdészet a helyi fák terméseiből, amiket tölgyesek elegyfajának használ fel. Virága áprilisban, a lombfakadással egyidejűleg jelenik meg. A termés változatos alakú lehet. Nagyon hosszú kocsányú, gömbölyded, 2-3 centiméternyi áltermése szeptemberben és októberben érik; kövecses húsú és igen fanyar ízű. A termésfalak körül úgynevezett kősejtek találhatók, sokszor teljesen kőkeménnyé téve még a megérett termést is. Faanyaga nem időjárásálló, ezért kültéri felhasználásra nem használható. Értékes szobrász fa, finom egyenletes szövete miatt minden irányban jól faragható. Termése fontos vadtáplálék, de éretten, kellemesen fanyar íze emberi fogyasztásra is alkalmassá teszi. Aszalványként ugyancsak fogyasztható. A friss gyümölcsből préselt lé kitűnő, a musthoz hasonlóan édeskés aromájú, szörpkészítésre is alkalmas. Termésből jó ízű pálinka is főzhető. Sűrű koronájában, idős korban kiodvasodó törzsében pedig rovar-, madár- és emlős fajok tucatjai találnak menedéket, fészkelő- és búvóhelyet. Gyógynövényként is használható. Drogja, szárított levelei, arbutin tartalmuk miatt kiváló fertőtlenítő hatású.

Tudod-e?

1.      A növény egész élete alatt növekszik, egy növekvő lény, nevét is innen kapta: növény.

2.      A sóskaborbolya nevét arról kapta, hogy levelének íze nagyon hasonlít a sóskáéhoz, ehető, azonban sokat nem szabad fogyasztani belőle, mivel hashajtó hatású.

3.      A nyárfák szálló pihéje a fa termése. Így tévhit, hogy az emberek erre allergiásak. Az érzékenységet a fák virágpora váltja ki, mely a termésérést megelőzően, szintén a széllel a terjed!

4.      A kakukk (Cuculus canorus) tojását mindig más madár fészkébe rakja. A tojás színe, mintázata általában hasonlít a gazdamadár tojására, azonban a tojás mérete eltér, innen a kakukktojás elnevezés.

5.      Erdeink leghangosabb madara, a szajkó (Garrulus glandarius) nagy gyűjtögető. Amennyi tölgy makkot csak össze tud szedni, azt a talajba eldugva raktározza a téli időszakra. Ezek nagy részéről megfeledkezik, az eldugott termések azonban kikelnek, melyekből fák nőnek. A szajkót az erdész legnagyobb barátjának is szokták nevezni.

6.      A „halálmadár”- ként emlegetett kuvik (Athene noctua) rovarokkal és rágcsálókkal táplálkozó fokozottan védett bagoly, főleg a tanyasi élőhelyeket és az erdőszéleket kedveli. Egykoron az emberek gyertyával virrasztottak a haldokló szeretteik mellett, a fény nagyon sok rovart vonzott az ablakhoz, amire megjelent a kuvik, jellegzetes kiáltását hallatva.

7.      Egyes gyíkfajok hajlandók kisebb áldozatot is hozni megmenekülésük érdekében. Veszélyben legtöbbjük utolsó menedékként önként megválik farkától. Amíg a támadó figyelmét a rángatózó, tekergő farok köti le, a gyíkocska bántatlanul elinalhat.

8.      Magyarországon a fenntartható erdőgazdálkodásnak köszönhetően évente legfeljebb csak annyi fát lehet kivágni, mint amennyi a fotoszintézis során újratermelődik. Ezért nevezhetjük az erdőt megújuló energiaforrásnak.

9.      A bagoly az egyetlen madár, amely a felső szemhéjával pislog. Az összes többi madár az alsó szemhéját húzza fel.

10.   A búbos banka (Upupa epops) trópusi eredetű madárfajunk. Más madárfajokkal szemben a szülők a fiókák ürülékét nem távolítják el a fészekből, innen származik népies neve a „büdös banka” is.

Vademecum

 

1.      A vademecum szó jelentése: Zsebkönyvszerű útikalauz, tulajdonképpen hasznos gyakorlati ismereteket tartalmazó könyvecske, zseblexikon.

2.      A rovarok tudományos neve, az Insecta a latin insectus szó többes alakja: azt jelenti, hogy bevágottak. Azért kapták ezt a nevet, mert három nagy testtájukat befűződések választják el. A magyar rovar szó a nyelvújításkor keletkezett a rovátkolt barom kifejezésből keletkezett.

3.      Az erdő a terület klímáját tükrözi, szén-dioxid megkötése révén a mérsékelt övi erdők globális felmelegedést csökkentő hatásúak. Az erdő nedvességet tart vissza, egyenletesebbé teszi a folyók vízjárását. Hazánk erdővel borított területe ma több mint 2 millió hektár, 1920-ban mindössze 1,1millió hektár volt. Magyarország erdősültsége minden évben nő.

4.      Fákat lehetőleg téli időszakban érdemes metszeni, gallyazni. A legtöbb károsító ekkor még a föld alatt telel, és nem mozog olyan intenzíven. A gombák szintén nehezebben tudnak bekerülni a fák sebein. Így tavaszra mikor előbújnak a károsítók, a sebek nem lesznek olyan frissek és nem csalogatják a rovarokat oly mértékben, mintha frissen vágtuk volna le az ágakat. Tavasszal a fa gyorsan be tudja nőni a sebeit és így nem keletkezik kár a fatestben. Ez minden fajta fára vonatkozik. Erre az apróságra odafigyelünk egészségesebb és hosszabb életet biztosítunk szeretett fáink részére.

5.      A gyepűrózsa ismertebb nevén „csipkebogyó” magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, ahogyan a kökény is. Érett állapotban való leszedéskor mindkét növény terméséből remek lekvárt lehet készíteni.” Ha a dér megcsípte” a bogyókat minkét növény termései ehetővé válnak addig elég fanyar az ízük. Az egybibés galagonya bogyója magas C-vitamin tartalmú, ezentúl jó hatással van a szívműködésre és a magas vérnyomás gondokra.

6.      A fák életkora az évgyűrűk megszámolásával állapítható meg. Számolásnál figyelembe kell venni a frissen vágott kugli azaz a „bűtű” felületén a kirajzolódó évgyűrűket, ezek megszámolásával megtudjuk, hogy az adott fafaj mennyi éves volt a kivágás pillanatában. A trópusi esőerdőbenmivel nincsenekévszakok, ezért a fák örökzöldek, aminek következménye, hogy a trópusi fáknak nincsenek évgyűrűi.

7.      Noha a világon mintegy 30000 emberi fogyasztásra alkalmas növényfaj létezik, a világ élelmiszereinek 90 százaléka mindössze 20 fajtából készül.

8.      Az átoktüskét (Cenchrus incertus) baracsi bógáncsnak ís hívják, mert a népnyelv szerint a baracsi uradalom terjesztette el a mezítlábas tolvajok behatolásának megakadályozására. Az átoktüske Észak-Amerikai adventív faj, nem azonos a királydinnyével.

9.      A Sarkcsillag (α Ursae Minoris, Polaris) nem az esti égbolt legfényesebb csillaga és nem azonos az esthajnalcsillaggal (Vénusz bolygó), az egyetlen csillag, ami mindig egy pontban a föld forgástengelyének vonalában látszik, így kijelöli az Északi irányt.

10.  Az igazi erdőjárók, amikor elhagyják a tűzgyújtás helyét 2db vékony száraz ágdarabot keresztben elhelyeznek a kihűlt hamun, így igazolva „pecsétjükkel és aláírásukkal”, hogy onnan tűz nem terjedhetett el.


Móricz Zsigmond Tízezer hold lelke /részlet/

A pótharaszti puszta betelepítése Nagykőrösön

Feledhetetlen élményben volt ma részem:

Dezső Kázmér, Nagykőrös polgármestere meghívott a város pusztájára, Pótharasztjára. Ez a puszta nincs Nagykőrös határában, sőt az a nevezetessége, hogy negyven kilométerre van a gazdavárostól s Budapesttől csak húsz kilométerre. Autóval kényelmesen be lehet érkezni a Gombos-majorba, a puszta első tanyájára Pest felől: harminc perc alatt.

Ezt azért hangsúlyozom, mert ez a puszta mindenképpen méltó rá, hogy Budapest tudomásul vegye, hogy a Kálvin tértől húsz kilométerre a legősibb alföldi pusztaság várja a városi embert, olyan meglepő csodákkal, amit csak a valódi évezredes puszta tud nyújtani.

Ez a puszta tízezer hold. A legváltozatosabb pusztaság, amit a magyar földön találunk. A Hortobágy egyetlen végtelen sík, amelyen az a csodálatos, hogy a láthatárig sehol, egyes kis facsoporton kívül semmi sem állítja meg a szemet. A Bugaci puszta már kettős képet ad: a legelő síkság mögött, körös-körül, lombos szegély tündéri képe van, mint legdrágább keret. Itt Pótharasztján viszont az érintetlen síkok a faunok s nimfák berkeivel váltakoznak; erdők ligetek, ősi flóra szigetei. Valósággal minden lépés új látképet s új perspektívát ad. Mintha csak valami csodálatos múzeumba lenne ez a táj mindannak, amivel a sík vidék elkápráztatja a szemet s felüdítheti a lelket. Van egy pontja, a tanyai iskola dombja, ahonnan a Bogár Imre csárdája s régi nádas és tófenék mélyére lehet látni, a legideálisabb szabadtéri színpad. Mint egy természetes aréna, magas homokhát alatt hatalmas zöld mezőny, ahol lovas tömegeket lehet mozgatni.

A hún királynak, Attilának népe jelenhetne meg itt – a nép azt beszéli, hogy e tájon volt úgyis Attilának nagy hadiszállása -, vagy a keresztesek átvonulása, vagy a magyar romantikus múlt bármely nagy jelenete, a török kor hadi mozdulatai. Akár a betyárvilág csetepatéi. Ez a mezei színpad a nemzeti nagy játékok gyönyörű színtere lehet. Sem nem nagy, sem nem kicsiny, ideális méretek.

Egy másik tájrészlet, a forrás környéke viszont alkalmas a legszebb strand- és fürdőkultúra telepének. A kiszáradt tófenék készen várja a világfürdő közönségét, csak meg kell építeni. Háttérben felséges erdőség, jelentékeny emelkedésen. Elöl egy sok száz holdas ligetes táj. A legkülönbözőbb fajta fák és cserjék elmondhatatlan szépségű képe, mely egy új Szinyei-Mersét kell, hogy teremtsen, annyira egyéni és magyar tájkép. S kirándulóhelynek mögötte egy egyetlen Buckó erdő. Ezt a részt a város máris közgyűlési határozattal örök időre Nemzeti Parkká avatta és szentelte. Az alföldi flóra sok évezredes növényzete csak itt található ma már fel ősi állapotban. A borókától, a nyír és cserje növényzettől az északi sarki zuzmóig, együtt van itt minden az ősflórából; a botanikusok szerelme ez a hely.

Magyarország, 1935. szept. 22.

 


Nagyobb térképre váltás